Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágzás-termesztés-szüret

2010.09.04

 

 Környezeti igénye:

Kép Az optimális csírázási hőmérséklete 20-25 °C, ekkor 7-10 nap alatt kikel. A növények fejlődéséhez 25-30 °C a kedvező, 20 °C körüli hőmérsékleten lassú, vontatott a növekedése és gyenge a terméskötése. Ősszel, amikor a talajhőmérséklet 10 °C-ra esik vissza, növekedése megáll. Az első talaj menti fagy hatására a levelek, a hajtásokkal együtt elhalnak, míg a félig érett-érett termések mínusz 1-2 °C-os hőmérsékletet is elviselnek.

 

Kép

Erős megvilágítást, tűző napot kíván. Már gyenge árnyékban mattá válik a levelek fénylő zöld színe, a növekedés lelassul. A növény fokozatosan elveszti a fajtára jellemző formáját, szára megnyúlik, virág alig lesz rajta. A virágzási idő elhúzódik, ezáltal a kevés mogyoró beérése is bizonytalanná válik. Ágyasától éppen ezért tartsuk távol az árnyékoló növényeket, gyomokat. 

Kép Vízigénye közepes, változó. Csírázáskor és terméskötés idején igényli a legtöbb vizet. Később a vízszükséglete fokozatosan csökken és terméséréskor már a száraz talaj az ideális számára. Esős nyár vége, ősz eleje komoly gondot okoz a termesztésében, mert erősen kitolódik az érés, illetve a termések penészednek.

Jó vízáteresztő és levegővel átjárt homokos, homokos-vályog talajok a megfelelők számára. Erősen kötött, agyagos talajok nem alkalmasak termesztésére, mert a földbe fúródott terméstartókon kevés hüvely képződik és azok is bepállanak.  

Folyamatos talajnedvességet nem igényel, ezért száraz, csapadékszegény területeken közepes termést ad, amely fejlődésének első felében adott öntözéssel növelhető.

Nem igényel sok tápanyagot. Közepes tápanyag-ellátottságú teriileteken szervestrágyázás nélkül is termeszthető. Sovány homokon viszont feltétlenül adjunk 10 nmenként 20-40 kg érett istállótrágyát. Közepes termést alapul véve 10 m2-re elegendő 30-40 dkg pétisó, 60-70 dkg szuperfoszfát és kálisó. Kálciumigénye viszonylag nagy, ezért kissé meszesebb talajokon nagyobb termést várhatunk, míg az enyhén savanyú kémhatású területeket meszezéssel tehetjük számára kedvezővé.

Termesztése:

Amerika felfedezése után Afrikán keresztül terjedt el fokozatosan az egész világon. Termesztési területe észak felé a dél-európaimediterrán országokig, míg Ázsiában Észak-Kínáig terjed. Próbálkoznak a termesztésével a mérsékelt égövi országokban, így hazánkban is.

Alapos őszi talaj-előkészítést igényel, különösen kötöttebb területeken. Szántás, ásás előtt szórjuk ki a foszfor- és a káliumtartamú műtrágyákat és a nitrogéntartalmúnak negyedét vagy harmadát. Kép Talaj-előkészítését tavasszal folytassuk: gereblyézzük el a hantokat, gyomtalanítsunk, a vetésig őrizzük meg a porhanyósságot. A lazább szerkezetű talajt vetés előtt 20-30 nappal kapáljuk, majd gereblyézzük el. A kötöttebben ezt a munkát vetés előtt 2-3 nappal ismételjük meg.

Szabad földön helyre vetjük. Helyenként az egyszerre érés érdekében megkísérelték palántázni, de kevés sikerrel, mert nagyon rossz a fiatal növények eredése. Kép Helyrevetésre akkor kerülhet sor, amikor a talajhőmérséklet 15 °C fölé emelkedett, tehát április végén, május elején. Vethető bokorba vagy sorba. Előbbi esetben 40-50 X 40-50 cm-es távolságot tartsunk be a „fészkek" között, míg az utóbbinál 60-70 cm-es sortávolságon belül a magokat egymástól 10-12 cm-re vessük. A vetési mélység 3-4 cm, laza talajokon néhány cm-rel több. 15 °C körüli talajhőmérsékleten a kelés 15-20 nap múlva várható. Cserepesedésre hajlamos talajokon a megkeményedett talajfelszínt törjük meg.

Kelés után a virágzásig saraboló kapálással tartsuk lazán és gyommentesen a sorokat. A talajművelést kiegészíthetjük fej-, illetve levéltrágyázással.

 Kép

Virágzás után azonnal kezdjük meg a tövek felkupacolását. A töltögetést a burgonyához hasonlóan legalább két részletben végezzük. A töltögetéssel elősegítjük a megnyúlt virágkocsányok földbe fúródását. Ez a munka is kiegészíthető fejtrágyázással. A bokrosodás idején (a virágzás végéig) a nagyobb vízigényét csapadék hiányában öntözéssel elégíthetjük ki. Az öntözést a szedés előtt legalább 1,5-2 hónappal fejezzük be.

Szeptember vége felé a sárguló levelek jelzik, hogy megkezdhetjük a szedést. Jó évjáratban 10 m2-enként 8-12 nyers termésre számíthatunk. Nagyobb hozamot érhetünk el, ha a június végén kezdődő virágzáskor elkezdjük a töltögetést. A föld felhúzogatását még 2-3 alkalommal ismételjük meg, hogy a későbbi virágzásból származó indák is jól lefúródhassanak.

Kép A kézzel kihúzott, szükség esetén előzőleg ásóval meglazított mogyorótöveket, ha az időjárás engedi, hagyjuk kint a tábla szélén gyökerükkel, termésükkel felfelé fordítva. Az utószárítás nagyon fontos, mert a magoknak ilyenkor még igen magas a víztartalma.

Néhány nap múlva az összegyűjtött töveket mesterségesen (padláson, góréban) szárítsuk tovább, 10-20 napig. Ezután szedjük le a hüvelyeket és száraz helyen, vékonyán kiterítve tároljuk.

 

Egész éves munkánk mehet veszendőbe, ha a szárítás, illetve a tárolás nem megfelelő, azaz a mogyoró bepenészedik. A penészes földimogyoró fogyasztása rendkívül veszélyes, mert mikotoxinokat (aflatoxint) tartalmaz, amelyekről az utóbbi időben derült ki, hogy rákkeltő anyagok, májkarcinómát okoznak. Emberre és állatokra egyaránt már igen kis koncentrációban veszélyesek.

A kórokozók közül lisztharmat, pszeudomonasz fellépésére számíthatunk, különösen akkor, ha egymás utáni évben ugyanarra a helyre került a mogyoró. Az állati kártevők közül a drótférgek és a különböző pajorok rágása teheti tönkre a termést, ezért burgonya után közvetlenül ne ültessük.

 KépKép